Romantikus; Dráma; Bishouen;
Történet:
Halál, Isten, túlvilág. Biztos, hogy minden ember agyán átsuhantak legalább egyszer ezek a szavak. Nos, akit érdekel a téma, az ide süssön, ugyanis az anime ezzel a témakörrel foglalkozik. Adott egy férfiú, aki felébredése után egy csatatéren találja magát. Egy fura lány, Yuri elmondja főhősünknek, hogy épp a túlvilágon vélt felkelni, és meghívja frontvonalukba, amivel csupán Isten és az angyal ellen harcolnak. A fiú, Otonashi természetesen őrültnek tartja a lányt, és odasétál az "angyalhoz", hogy tanácsot kérjen. Egy kis beszélgetés után a leányzó szíven döfi és Otonashi egy kórházi ágyon ébred. Halálos sebet kapott és mégis életben van, ez tényleg azt jelentené, hogy a túlvilágon van? Milyen túlvilág az, ahol egy iskola várja a halott fiatalokat? Nos, annyi biztos, hogy ezen a világon már nem tudnak meghalni. Az emlékeit elvesztő Otonashi végül csatlakozik a frontvonalhoz, ami tele van olyan fiatalokkal, akik nem törődtek bele borzalmas életükbe és Istenen akarnak bosszút állni.
Az Angel Beats! világa:
Mindenképp szót kell ejtenem az AB! világáról, hisz mint szinte minden ebben az animében, ez is egyedi. Mint már említettem, egyfajta túlvilágon járunk, ahova olyan fiatalok kerülnek, akik szörnyű, tragikus életet tudhatnak maguk mögött. Ez a világ egy hatalmas iskola. Van itt tanóra, klubtevékenység, étterem, tornaterem. Csak van egy bibi, ha rendesen látogatod az órákat, egy kis idő múlva eltűnsz, tovább lépsz. Azt senki sem tudja, hova kerülnek ezek a személyek, ezért is alakult meg a drága Frontvonalunk, hisz minden lehető módon megszegik a szabályokat, és kis csínytevéseket követnek el. "Ellenségük" a Diaktanács elnöke, az "angyal", aki természetesen a szabályok betartására kötelez mindenkit, és nem fél egy kis harctól sem. A sok, már eltávozott személy mellett találhatunk itt NPC-ket (Non-player characters) is, akik csupán díszletként szolgálnak.
Értékelés/ajánlás:
Aki egy akciódús, jó poénokkal tűzdelt, de egyben drámai és tragikus történetet szeretne látni, az mindenképp nézze meg. Aki beleveti magát, egy hihetetlenül egyedi, csodás grafikájú, eszméletlen zenékkel rendelkező animét kap. A kicsit tabu témának számító történet már csak hab a tortán. Egy mestermű és kész...
A történet;
A sorozat két fiatal lányról szól, akik épp Tokióba tartanak egy csodaszép, havas estén. Mindketten húsz évesek, és álmaikat, vágyaikat, szerelmüket keresve indulnak el a nagyvárosba. Mindkettőjük neve Nana. A nagy hóesés miatt a vonat hosszú ideig egy helyben áll, és ez beszélgetésre sarkallja a lányokat.
Oosaki Nana a Blast (Black Stones) punk együttes énekesnője, külsőleg hűvös és vagány kinézetű lány, de testében egy sebzett lélek lakozik. Álma és élete is egyben a zene, egyetlen csomagja egy gitár és egy doboz cigaretta, állítása szerint másra nincs is szüksége. Komatsu Nana egy életvidám és sokat fecsegő típusú ember, aki hajlamos első látásra beleszeretni abba a férfiba, aki elmegy mellette az utcán, és ez már elég sokszor okozott neki fájdalmat. De úgy látszik, végre megtalálta igaz társát, és hozzá költözik Tokióba. Álma, hogy szerető feleség legyen, és hogy elláthassa azt a férfit, akit igazán szeret.
A két szereplő útja elválik, mikor a vonat végre befut Tokióba. De később a sors újra összehozza őket és végül lakótársak lesznek. Két különböző személyiséget ismerhetünk meg a lányokban, mégis az idő elteltével kialakul köztük egy kötelék, ami mindennél erősebb. Nana és Hachiko (K. Nana) egymás mellett ismerik meg a felnőtté válás örömeit és kínjait, együtt fedezik fel önmagukat és az életet.
Az anime;
A sorozat nagyon komolyan és reálisan mutatja be a legtöbb mai fiatal problémáit. A szereplők különböző szemszögeiből ismerhetjük meg, hogy milyen a felnőtté válás. Osaki Nana története a karrierről és ennek nehézségeiről szól. Hogy a zeneipar hatására hogyan tud széthullani egy fiatal élete. Hachi részéről egy önállótlan személyiséget ismerünk meg, akinek az élete a szerelemről és hozzá fűzött gyerekes álmokról szól. A karakterek és személyiségük kulcsfontosságúvá válnak az animében, minél jobban halad előre a történet, annál több személyiséget ismerünk meg. A két főszereplő között már-már olyan ellentétek merülnek fel, amik a valóságban viszálykodáshoz is vezethetnének, de a két karakter rendkívüli módon kiegészíti egymást.
Az animére jellemző a romantikus, de egyben drámai hangvétel is. A sorozat vége felé a hangulat egyre borultabb és szomorúbb lesz, és a vicces, humoros jelenetek száma is kevesebb lesz. A karakterek nagyon szépen ki vannak dolgozva, tipikusan shoujo-ra jellemző rajztechnikával. Ai Yazawa hatalmas sikerű mangájának feldolgozása a Nana, amely inkább fiatal lányok és nők körében népszerű. A karaktereket, ahogyan várható az írónőtől, nagyon egyedire sikerült megalkotnia. Szintén Yazawa kezei nyomán látott napvilágot a Paradise Kiss című anime is, ami nem aratott olyan nagy sikert, mint a Nana. Szerencsére az adaptáció hűen követi a manga eseményeit, mert Yazawa igen erősen figyelte az anime szerkesztését. A manga a mai napig fut, a jelenleg kiadott 21 kötetből az anime az első 12-t dolgozza fel.
Amit még mindenképpen meg kell említeni, az a zenéje. Szerintem hihetetlenül jól összeválogatták az op/ed-eket és a karakter zenéket is. Zene téren abszolút kedvenc... Na, ennyit erről az igazán remek animéről... legalább egyszer érdemes megnézni és nem csak shoujo fanoknak ajánlanám, nyugodtan nézze meg az is, akinek nem a szíve csücske ez a műfaj, higgyétek el, tetszeni fog!^^
Történet;
A történet a jelenkori Japánban játszódik. Hayasaka Yukari végzős középiskolás diáklány, aki az átlagos japán tinik életét éli. Próbál megfelelni szülei elvárásainak, készül a záróvizsgáira, az érettségire, vagyis egy egész unalmas életet él.
Egy nap hazafelé tart az iskolából, amikor egy „züllött” punk srác leszólítja az utcán. A srác dicséri a lány külsejét, amitől Yukari teljesen zavarba jön, megijed és ott akarja hagyni, de nem sokkal később egy pincehelyiségben találja magát néhány különös figura társaságában... itt kiderül, hogy a Paradise Kiss márka tervezői, és hogy semmi rossz szándék nem vezérli őket, csupán fel akarják kérni Yukarit, hogy a Yazawa művészeti iskola által hagyományosan megrendezésre kerülő divatbemutatón legyen a modelljük. Yukari elutasítja és ott hagyja őket... hátrahagyva egy fényképes igazolványt...
Másnap Yukarit egy fiatal férfi várja az iskola előtt. A karizmatikus Koizumi George sármjának és beszélőkéjének köszönhetően Yukari mégis beadja a derekát és elfogadja az ajánlatot. Így kerül ebbe a nem mindennapi társaságba, amely meglehetősen extrém kinézetű fiatalokat tartalmaz, a Yazawa művészeti iskola tanulóit: Arashit, a punk zenészt, Isabellát, aki igazából egy férfi és a gyerekes, porcelánarcú Miwakót. Yukari rájön, hogy nem is került olyan rossz helyre és kezdi élvezni az eseményeket, elkezd élni…
Az érettségi és a divatbemutató közeleg! Vajon hogy bírja Yukari a nyomást? Képes továbbra is megfelelni szülei elvárásainak?
Összegzés;
A Yazawa Ai mangája alapján készült anime rajzstílusa nem a megszokott, tipikus anime/manga stílus, egy kicsit realisztikusabb, de ha ettől eltekintünk, egész jó darab. Nagy hangsúly van a művészeti elemeken, amelyek - lévén, hogy divatról (is) szóló animéről van szó - visszaköszönnek a műben. A zenéket egész jól választották ki, illenek az eseményekhez, valamint az ending egész humoros lett. A történet nem sablonos, egész fordulatosnak mondanám, humoros és szomorú eseményekkel tűzdelve. Ajánlanám azoknak, akik már ismerik Yazawa Ai munkáit, vagy nem idegenkednek az új dolgoktól és azoknak persze, akik szeretik a shoujo varázslatos és csillogó műfaját!
Történet;
Takahashi Nanami éppen hogy csak elkezdte új életét a középiskolában. Rengeteg barátra tesz szert, és természetesen első látásra beleszeret az osztály szívtiprójába, Yano Motoharuba. Életük teljesen normális, fordulatoktól mentes az iskolában, egészen addig, amíg Nana szerelmet nem vall Yanonak.
Yano, a várakozások ellenére, nem utasítja vissza, viszont nem is fogadja el az ajánlatot, hiszen valahol még mindig szereti az előző barátnőjét, aki meghalt egy autóbalesetben azzal a sráccal, akivel megcsalta Yanot. Végül Yano elmondja Nanának, hogy szereti őt, és el is kezdenek járni. Itt kezdődik el igazán a történet, ami a kapcsolatuk viszontagságairól szól. Nana szemszögéből mutatja be az eseményeket, tehát minden olyan probléma felmerül, ami egy első párkapcsolatban csak felmerülhet. A kézfogás problémájától egészen a szüzességig...
Összegzés;
A grafikáról nem is tudom, hogy mit mondhatnék, talán csak annyit, hogy egyedi. De szépnek semmiképpen nem mondható. Legfőképpen ha oldalról nézzük a szereplőket, az orruk és a szemük rendkívül érdekesen van megrajzolva. A zene semmitmondó, az OP átlagos és dallamos, a tipikus fülbemászó, egynyári slágerekre emlékeztet engem. Sokkal pörgősebb, mint az ending.
Maga az anime szerintem elég lassú folyású, nyugodt, furcsa légkörrel. Drámai elemekkel, kezdő Seiryukkal. Ami a főszereplő, Nana esetében talán nem is a legjobb megoldás volt, hiszen valahogy úgy érzi az ember, sosem tud semmibe igazi szenvedélyt fektetni, amikor ez nem így van.
Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a shoujo műfajt, mert ez az anime csak és kizárólag a szerelemről szól, az első szerelem problémáiról, ami sokszor megmosolyogtathatja az embert, mikor egy kicsit Ő is visszaemlékszik a hasonló problémáira. Nagyon kedves kis anime, lányoknak vétek kihagyni. És ami a legmeglepőbb benne, a főhős fiú nem egy szuper, csak mesékben létező valaki, ebben az animében mindenki nagyon valósághű. Akár a saját életünkben is találkozhatnánk velük.
.jpg)
Vad bishōnen + stréber komédia a köbön;
A magányos Mizutani Shizuku (Tomatsu Haruka) élete másból sem áll, mint mindennapos tanulásból, valamint a környezetében mozgolódó, lusta diáktársak ignorálásából. Csendesen komoly éltanulónk napjait azonban egy váratlan kérés zavarja meg. A kényszeres megfelelési vággyal fertőzött osztályfőnöke rábízza, hogy az osztály rémét, Yoshida Harut (Suzuki Tatsuhisa) csalogassa vissza az iskolába a házi feladat fizikai megosztásával karöltve. Shizuku kedvetlenül vág neki a tanulás rovására menő küldetésnek, de még maga sem tudja, milyen jelenséggel hozza össze a sors. Haru ugyanis minden képzeletet felülmúlóan olyan, mint egy maffiafőnök állandóan mérges és verekedős fia. Túl harsány, de ártatlan naivitását félreértés és értelmetlen erőszak övezi. Mindezek ellenére, a legkisebb megerőltetés nélkül képes hibátlan dolgozatokat írni, csak éppen iskolába nem hajlandó járni. Ami a legfurcsább, hogy egy közös dolog akad a két fiatalban: mindketten vágynak a barátokra, csak nem tudnak kapcsolatot teremteni kortársaikkal. Haru, a maga ügyetlenül kétbalkezes módján, Shizuku egy jégkirálynő őszinteségével űzi el maga mellől a többieket. A barátszerzési vágy mellett pedig mást is talál e két fiatal: szerelmet. De nem is akármilyent! Kapcsolatuk igazi, se veled - se nélküled irányba fordul az első pillanattól kezdve, tanulmányi rivalizálással, néha verekedős hangnemű összetűzésekkel a pirulós jelenetek mellett. A minden szempontból ennivaló komédia csúcspontjait, valamint drámáit további lüke karakterek színesítik bájos huncutkodásaikkal a háttérben.
A mókás felhozatalt egészíti ki így a kissé szürke karakter, Sasayan (Ohsaka Ryota); a butuska, de lelkes Natsume-chan (Tanezaki Atsumi). A későbbiekben pedig Haru családi galibái miatt előkerül annak bátyja is, a szívtipró Yuuzan (Nakamura Yuuichi), de nem maradhat ki a képből a két főhősünket szerelmi sokszögbe rángató Kenji és Ooshima-san sem. Persze nem szabad kihagyni a Harunak ideiglenesen otthont adó, szemfüles beszólásairól ismert unokatestvért, Misawa Mitsuyoshit (Higuchi Tomoyuki) sem.
Pici vélemény és érdekességek;
Nem egy kimagaslóan egyedi setting, de megható anime, ahogy a magányról szól és a fiatalok, főleg Shizuku és Haru gyerekkori fájdalmas emlékeiről. A történet egyértelműen a karakterek belső érzelemvilágára fókuszál, így kap helyet a barátság, a szerelem keresése, valamint egymás elfogadása, a beilleszkedés, illetve annak gondjai. Mivel shōjo alkotás, így a szerelmes történetek tipikus kellékei is felhozatalra kerülnek a viszonzatlan érzelmektől kezdve, az idősebb férfi - fiatal lány között feszülő érzelmekig. Romantika, könnyek, valamint ezek feszültségét oldó humor teszi szórakoztatóvá az animét.
Az anime rendezője Kaburaki Hiro (Kimi ni Todoke - hasonló is ehhez az animéhez picit, főleg a lassan fejlődő szerelmi szál miatt, bár Haruék hamarabb lépnek szintet); a forgatókönyvíró Takagi Noboru (Durarara!!, Koi Kaze). Az endingben egy ismertebb j-pop banda dalol, a 9nine, az opening pedig színes és előhangolja a nézőt a várható humorra. Mindkettő a műfaj jellegzetes stílusjegyeiben készült, amit pasztell, illetve aquarelle hatású rajzok szemléltetnek az endingben. A szinkronok is kellemesek, tipikusak – Hanazawa Kana már kihagyhatatlan egy ilyen animéből is, annak ellenére, hogy nem ő szólaltatja meg a főszereplőt.
Történet:
A világ mindezidáig nyugalomban élt, mit sem tudva a vámpírokról. Azok nem voltak többek az emberek számára, mint mesebeli lények, akik a könyvek és filmek közkedvelt alakjai ugyan, de a valóságban nem léteznek. Az érdekesség kedvéért azért az Astraea mérlege című show műsorban érveket és ellenérveket sorolva próbálják meg prominens személyiségek (akik valamilyen módon a vámpírokhoz köthetőek a filmvászon, avagy mangák kapcsán) bizonyítani, avagy cáfolni a létezésüket. Mina Tepes, a vámpírok királynője ezt az eseményt választja ki arra, hogy az eddig sötétben rejtőző népét képviselve a nyilvánosság elé lépjen.
Mina terve az, hogy a Tokiói-öbölben létrehozott, a Tokió Nulladik Művelésre Alkalmassá tett területe néven ismert mesterséges töltésen (melyet korábban megvásárolt) létrehozza a teljes autonómiával bíró államát csakis vámpírok számára. Habár az első bemutatkozása remekül sikerül és sikerül felkeltenie az egész világ figyelmét, a fogadtatás mégis vegyes. A rajongókkal egy időben a vámpírokat gyűlölők is mozgolódni kezdenek, nem is beszélve a vámpír belpolitika ellenséges mozgalmairól, melyek megragadva a kínálkozó alkalmat, a királynő fejére pályáznak.
A társadalompolitikai vonulat mellett jelen van a sorozatban egy szerelmi szál is, melynek egy régi ígéret a mozgatórugója Mina Tepes (aki egyébként testileg egy 8-10 éves kislány több száz éves kora ellenére) és a most 16 éves Kaburagi Akira között. A köztük lévő kapcsolat úgy egy évvel korábban megszakadt, mikor Akira egy baleset miatt elvesztette az emlékezetét. Azóta is megfigyelés alatt állt, így Mina a vámpírok létének felfedését követően újra maga mellé veszi. Akira emlékei fokozatosan térnek vissza (arra, hogy farkasember, már az első részben rájön), és a frissen visszaszerzett tudása folyamatosan formálja személyiségét, így egyszer közelebb, egyszer távolabb kerülnek egymástól Minával.
Mivel az anime csak a manga történetének elejét dolgozza fel, így befejezett ugyan a cselekménye, de számos rejtélyt továbbra is homály fed. Akiket érdekel a folytatás, nézzenek bele a mangába.
Eltérések az anime és a manga között:
Habár az anime története nagyjából követi a mangáét, azért megfigyelhető néhány eltérés. A vámpírok létének felfedését a mangában máshogy oldották meg, nem egy tévé show keretén belül. Az első részben feltűnő pókszörny nem szerepelt a mangában, valamint Mei Ren sem, aki viszont elég fontos szerepet játszik az animében.
Megvalósítás:
Az animét a SHAFT készítette, így kissé rendhagyó ez is, mint a SHAFT legtöbb munkája. Egyfelől megfigyelhető a művésziség a képek szerkesztésében, ugyanakkor a brutálisabb jelenetek cenzúrázására gyakran egyszínű (többnyire vörös), üres képkockákat használnak, ami elég zavaró (ugyanakkor igen gazdaságos animátor szemszögből). A blu-ray/dvd változat viszont várhatólag már részletesebben kidolgozott lesz. A grafika egyébként elfogadható (kisebb bakikkal), időnként azonban elnagyolt és talán összecsapott is. A karakterek mozgása ugyanakkor szép és a karakterdizájn is teljesen rendben van. A szinkronhangokkal meg voltam elégedve, Mina hangja érdekes stílusváltásokat mutatott be, ami remekül megszínezte az egyéniségét.
Uta no Prince-sama: Maiji love 1000%
Történet:
Nanami Haruka kiskorától kezdve a nagyanyjánál élt vidékén, ahol nem volt sok ember, így elszokott a tömegtől. Egy nap, mikor bement a városba, majdnem elájult a sok ember miatt, és csak egy énekes hangja volt képes megmenteni. Ezután eldönti, hogy a neves zeneművészeti iskolába, a Saotome Akadémiára fog járni, hogy dalszövegíróvá válhasson, és egy nap dalt írhasson a bálványának, Hayato-samának. Azonban már a felvételi napján problémákba ütközik, ugyanis elkésik, és nem akarják beengedni. Két fiú siet a segítségére, Ittoki Otoya és Ren Jinguuji. Miután nagy nehezen sikerül bejutnia a felvételire, fel is veszik és Nanami hivatalosan a Saotome Akadémia tanulója lesz. Az akadémián találkozik további négy fiúval, Hijirikawa Masatoval, Kurusu Shou-val, Shinomiya Natsukival és Ichinose Tokiyavál (aki Hayato-sama fiatalabbik ikertestvére). Továbbá egy barátnőt is talál, akivel a felvételi napján ismerkedett meg, és aki a szobatársa is lesz, Shiboya Tomochikát. Nanaminak még sok problémával kell szembenéznie az akadémián, ugyanis van néhány alapvető hiányossága a zene terén... Azt hiszem, nem árulok el sokat azzal, hogy lesz gondja bőven egy ilyen akadémián, ahol gyakorlatilag bármi megtörténhet.
Megvalósítás:
Az első, amit meg szeretnék említeni, az a grafika. A készítők nem spóroltak a rikító, élénk színekkel, ami talán elsőre kicsit riasztó lehet. Személy szerint kicsit nehezen szoktam meg, de miután hozzászokott a szemem, nagyon megszerettem ezt a színekkel teli világot. A rajzolása nagyon szépre sikeredett, méltó a 2011-es elvárásokhoz. A karakterek szépen kidolgozottak, akárcsak a hátterek. A zenét se hagyjuk ki, hiszen lételeme az animének. Az opening egy pörgősebb szám, akárcsak az ending. Mindkettő nagyon illik az anime hangulatához (az alattuk futó képsorok is találóak lettek). A történet háttérzenéit is igazán eltalálták.
Vélemény:
Tipikus romantikus anime, ami most a zene világába kalauzol el minket. Azt hiszem, nem nagyon tévedek, ha azt mondom, hogy elsősorban lányoknak ajánlatos megnézni.
A grafikáját (mint írtam is) miután sikerült megszoknom, imádtam, akárcsak a zenéket. Mindenkinek bátran merem ajánlani, aki szereti a hasonló műfajú műveket!
Inu x Boku SS
× Történet ×
Shirakiin Ririchiyo a gazdag, jómódú és tiszteletreméltó Shirakiin-ház lánya. Az egész családban ő az egyedüli, akinek youkai-vér csörgedezik az ereiben, ezért nem is kapta meg azt a szeretetet, mint a legtöbb gyermek, vagy éppen a húga. Különlegessége miatt eddigi életében főleg szolgák, cselédek vették körül, ám mindenki csak érdekekből törődött vele. Származása miatt sokan kigúnyolták, terrorizálták, de ebből kifolyólag többen meg is védték, annak reményében, hogy a ház feje viszonozza tettüket. Ririchiyo nagyon magányos volt és szánalmasnak érezte magát, ezért - hogy erősnek tűnjön - hencegett és mindenkit megbántott. Azóta egy normális kapcsolatot se tudott létrehozni senkivel. Mégis tudja, hogy ezen muszáj változtatnia. Meg kell tanulnia, hogyan építse fel önbizalmát, majd hogyan beszélgessen másokkal.
A lány önállóságra vágyva úgy dönt, hogy elköltözik családjától és ezentúl az Ayakashi Kan nevű komplexumban, azaz bérházban fog élni. Az emberek azt gondolják, hogy ez egy lakóhely komplexum a szuper gazdagoknak, ahol csak kiválasztott emberek élhetnek. Ám ez nem teljesen igaz, hiszen a ház lakói mind-mind Ririchiyóhoz hasonló vérrel rendelkeznek, hiszen őseik keveredtek egy szörnyeteggel. Éppen ezért az Ayakashi otthonban minden egyes lakó mellé kirendelnek egy titkosszolgálati ügynököt, aki megvédi őket a természetfeletti veszélyektől.
Főszereplőnkhöz is érkezik egy testőr Soushi Miketsukami személyében. A lány eleinte elutasítóan viselkedik vele, hisz ő azért jött ide, hogy egyedül lehessen. Az ügynök viszont nem hátrál meg, a kutyájaként viselkedik, mindent megtesz érte. Amikor a lány belátja, hogy Miketsukami bármire képes, csak hogy mellette maradjon, már nem ellenkezik és elfogadja testőreként. A történet fő szála Ririchiyo jellemváltozását és Miketsukamival való kapcsolát követi végig. Persze a többi szereplőt is megismerhetjük és egyre több dolog lát napvilágot az Ayakashi Kanban.
× Megvalósítás ×
A háttérhangok, zenék igazán odaillő helyzetekben szólalnak meg, tükrözik az anime hangulatát. Nem lehet rájuk panasz. Úgy gondolom, hogy a seiyuu gárda is jól össze lett válogatva, igazán gyakorlott és jól ismert szinkronhangokat hallhatunk. Az OP-et a Mucc nevezetű zenekarnak köszönhetjük, a címe Nirvana, egy igazán ütős, energikus dal. Külön érdekessége az animének, hogy több ED-je van, amit a seiyuu-k énekelnek, így szinte minden jelentősebb karakternek van saját endingje.
A grafika is nagyon szép. A színeket nagyon jól eltalálták, főleg a kültéri, természeti helyszínek lettek nagyon jól megoldva. A karakterek rajzolására se lehet panasz. Amit még fontos megemlíteni, hogy gyakran alkalmazzák a szereplők chibi, illetve super deformed alakját. Helyenként vannak igazán aranyosak is, de lett egypár igencsak leegyszerűsített karakter is, ami megböki az ember szemét.
× Vélemény ×
A sorozat kellemes szórakozást nyújthat, vannak igazán jó és egyedi poénok a műben, de komoly, megható jelenetekből sincs hiány. Korrekt történet megkedvelhető szereplőkkel. Van pár olyan rész is, ami nélkül teljes lenne ugyan a sorozat, csak a végkifejletet késleltetik, de úgy gondolom, hogy ezekre is szükség van, mivel jobban megismerhetjük a szereplőket. Aki szeretne egy könnyed kikapcsolódást és nincsenek annyira nagy elvárásai, annak mindenképpen ajánlom a sorozatot.
Mindenki el tudja képzelni, milyen lehet, ha egy évet ki kell hagyni a suliból betegség miatt. Ennél még talán az rosszabb, ha ez az év az utolsó, és mikor évismétlésre kerül sor, már nincsen senki ismerős, mindenki végzett. Ebben a helyzetben kell továbblépnie Furukawa Nagisának, újra be kell illeszkednie, ehhez pedig barátokat kell szereznie. Ami mégis különleges ebben a lányban, hogy bár magányos, mégis úgy indul neki az első napnak is, ahogy általában a dolgokhoz hozzááll: kicsit félénken, hezitálón, de nagy szeretettel, csupa szívvel. Furukawa ellentéte Okazaki Tomoya, egy fiú, akinek minden nap ugyanolyan, aki nem igazán kedveli sem az iskolát, ahol tanul, sem a várost, ahol él. Családi háttere sem egyszerű, ami magyarázat lehet, hogy miért látja így a világot.
A történet e két különböző személyiség találkozásával indul. Ez egy reggelen történik, amikor mind a ketten iskolába tartanak, majd úgy hozza a sors, hogy ebédszünetüket is együtt töltik, és kicsit jobban megismerik egymást. Furukawa elmondja, hogy magányos, Okazaki pedig javasolja neki, hogy lépjen be valamelyik délutáni szakkörbe (klubba). A lány meg is fogadja a tanácsát, de kiderül, hogy a színjátszó kör, amibe annyira szeretett volna belépni, már megszűnt. A lényeg, hogy főhőseink nem adják itt fel, ha nincs színjátszó kör, akkor csinálni kell, és neki is állnak, hogy megalapítsák. Megindul a toborzás, de már a plakátok kihelyezése után is problémák támadnak.
A sorozat persze nem csak erről szól, ez az alap, amiről indít, építkezik. Később a színjátszókör-alapítás kicsit háttérbe szorul, amit egy különleges lány felbukkanása okoz. Eközben az iskolában egy szellem lánynak a feltűnéséről is járja a szóbeszéd. Ami pedig nagyon szembetűnő, az a változás, ami Okazaki személyiségében bekövetkezik, azáltal, hogy Furukawának segít, és hamarosan közös céljaik érdekében cselekszik. Többé már egyikük sem fogja magányosnak érezni magát.
Ez az anime nagyon erőteljesen épít a szereplőkre, igen sokat vonultat fel belőlük. Ráadásul vannak olyanok, akik látszólag minden ok nélkül tűnnek fel, aztán ahogy haladnak előre az események, kezd kibontakozni a leglényegesebb szál is. Minden karakter visz valami pluszt a történetbe, és nagyon sok a különbözőségeikből adódó helyzetkomikum is.
A zene kapcsán csak jót lehet mondani. Az ending elképesztően aranyos, de tényleg nincsen rá jobb szó. Bár az első rész után érthetetlen, hogy mit akar kifejezni, de aztán ez is megválaszolásra kerül. Az első rész szerintem nehezen indul, főleg azokhoz szólok ezzel, akik az első részek alapján ítélnek. Utána viszont minden kezd tisztulni, egyre több a poén, és egyre jobban lehet akklimatizálódni a szereplők különleges stílusához is. Néha kicsit fárasztó néhány jelenet, de ha ezen sikerül túltenni magunkat, akkor jöhet a lényeg, és az érdekes történet felgöngyölítése. A végére egy apró érdekesség: az egyik szereplő hangja (Tomoyo Sakagami) Clare (Claymore-ból) hangját kapta, akinek ez a különlegesen szép hang elnyerte a tetszését, azt hiszem, örülni fog ennek.
Történet:
Lányok, figyelem! Melyikőtök ne szerette volna azt valaha is, hogy kiszolgálja őt egy férfi? Kényeztesse, bókoljon és meglepje a romantika minden egyes áhítatos pillanatával? Most elérkezett a mi időnk is! Válasszatok hát a szereplők közül, nektek melyik a zsáneretek? Az Ouran High School Host Club egy mangából készített anime sorozat, ami garantáltan felpezsdíti a bánatos szíveket! Móka, kacagás, álmok. Minden, ami kell egy lányoknak szóló történetbe. A mangát Bisco Hatori készítette és a LaLa magazinban adták közzé. A történet a lányokat veszi célba, melyben kigúnyolják azokat a sztereotípiákat és kliséket, amik a shoujo műfajban általában jelen vannak. A mangából audiodráma is készült, na meg a már emlegetett anime, amit a Bones készített el.
Történetünk nem túl bonyolult, hisz az első részben bekövetkezett „baklövés” az egész sztori elindítója, a többi már csak csupa komolytalanság. Fujioka Haruhi mindenáron be akar jutni az Ouran középiskolába, mert minden vágya az, hogy ügyvéd lehessen. Szerencsére sikerül is neki ösztöndíjas diákként bejutnia, hogy aztán elkezdhesse tanulmányait. Ám sajnos ebbe az iskolába szinte csak gazdag úri fiatalok járnak, akiknek a zsebe tele van tömve pénzzel. Főszereplőnk azonban nem ilyen. Még arra sincs pénze, hogy megvegye az irtó drága egyenruhát. Azért, hogy ne gúnyolják ki, hosszú, laza ruhákat hord, szemüveget visel, és kócos hajjal jár-kel.
Haruhi éppen egy csendes termet keres, ahol senki sem zavarja, és elkezdhet tanulni. Ekkor bukkan rá az iskola Harmadik Zeneszobájára, ahová be is lép. Itt találkozik hat fiúval (Takashi Mori, Mitsukuni Hunny, Kaoru és Hikaru, Tamaki és Kyouya), akik teljesen megváltoztatják eddigi életét, ugyanis ekkor véletlenül összetör egy 8 millió yenes vázát, így tartozása keletkezik a fiúkkal szemben. A lány nem tud mit tenni, mivel semmi pénze sincs, ezért megegyezik velük, hogy hogyan fogja az adósságát kiegyenlíteni. Ő lesz ezentúl a klub kutyája, akinek muszáj mindent megtennie, amit a fiúk kérnek. Takarítania kell, és a vendégeiknek fel kell szolgálnia az ételeket, italokat. Ám a fiúk egy kis tévedésbe esnek, hiszen Haruhiról az öltözéke miatt azt hiszik, hogy fiú. Végül a klub főnöke úgy dönt, hogy ő is azt a feladatot végzi majd, mint a Host Club többi tagja. Tehát a vendégeikkel (akik persze lányok) kell beszélgetnie, bájolnia, kedveskednie, és mindent meg kell tennie, ami egy lánynak jól esik. Miután kiderül az igazság, hogy Haruhi valójában egy lány, továbbra is elvégezheti a feladatait, hogy kiegyenlítse a számlát, de a vendégek előtt ezután is úgy kell tennie, mintha fiú lenne.
Host Club
A Host Clubot Tamaki találta ki, még mielőtt a középiskolába került volna, majd miután belépett az iskolába, rögtön meg is alapította. A klub tagjai:
Tamaki Suoh: A klub elnöke, valamint a legbolondosabb karakter, aki a herceg szerepét tölti be.
Kyoya Ohtori: Az alelnök és démonkirály. Egy harmadikos fiú, akinek testvérei beárnyékolják az életét.
Mitsukini Haninozuka: Őt Hunnyként is emlegetik, aki a cuki szerepét tölti be az animében. Úgy néz ki, mint egy általános iskolás, és egyfolytában csak édességet eszik. Mori legjobb barátja.
Takashi Morinozuka: Moriként is ismerik. Ő a csendes, de vagány srác szerepét tölti be, aki talán csak azért nem tűnik félelmetesnek, mert mindig vele van Hunny.
Kaoru és Hikaru: Ikrek, akiket eddig még soha nem tudott senki sem megkülönböztetni. Nem is lehetne, hiszen mindig változtatják kinézetüket. Nagyon magányosak voltak, egészen a Host Club megalakulásáig.
Haruhi Fujioka: Ő a történet hősnője. Egy nagyon szegény családból származik, de nagyon értelmes. Az anyja meghalt, amikor ő nagyon fiatal volt. Nem nagyon érdeklik a csinos dolgok. A klubban mindenki szereti őt.
A klubban a vendégek választhatják ki, hogy éppen ki szórakoztassa őket. Mellesleg a Host Club tagjai feltűnően hasonlítanak Bisco Hatori egy másik mangájának, a Millenium Snow-nak a karaktereire. A Harmadik Zeneszobát a tagok mindenfélével fel tudják szerelni, amihez éppen kedvük van. Egyszer egy trópusi mennyországban találjuk magunkat, aztán pedig mintha rendőrőrsre tévedtünk volna. Mindent megtesznek azért, hogy vendégeik igényeit kielégítsék, és ez éppen elég arra, hogy mi nézők teljesen elégedettek legyünk az animével. Hatalmas poénok, néhol szerelemmel és romantikával megspékelve, ami éppen elég ahhoz, hogy nekünk, lányoknak óriási örömöt és szórakozást nyújtson.
Hyouka
„A társadalom a gimis életet csupa rózsaszínben látja. Azonban én nem hiszem, hogy minden középiskolás, rózsaszínű életre vágyna. Kell lennie olyan embereknek, akiket nem érdekel a tanulás, a sport vagy a szerelem. Kell lennie olyan embereknek, akik szürke életre vágynak. Habár ez egy elég szomorú módja az életnek."
— Oreki Houtarou
A Hyoukával már 2001. október 31-én találkozhattunk, ugyanis akkor vette kezdetét Yonezawa Honobu 5 kötetes regénye. A szerző eléggé terméketlen, hiszen máig is ez az egyetlen műve egy shounen manga mellett. Ezért is örvendeztetett nagyszerű hírnek, amikor a regény 2010-es befejezése után 2 évvel anime adaptációt is kapott a tavaszi szezonban.
● Történet ●
Oreki Houtarou egy középiskolás fiú, aki mindig passzívan viselkedik. Számára fárasztó foglalkozni bármivel és egyáltalán nem érdeklik az olyan dolgok, amik energiapazarlásnak tűnnek. A mottója is ezt tükrözi: „Ha nem kell megtennem, akkor nem teszem meg. Ha meg kell tennem, akkor tegyem minél gyorsabban." Annak ellenére, hogy a Kamiyama Középiskola rengeteg klubbal rendelkezik, Houtarou nem tartozik egyikbe sem. Ez maga a szürkeség megtestesítőjévé teszi őt. Ám ez megváltozni látszik, mikor nővére, Oreki Tomoe egy levelet ír neki Indiából. Azzal a kéréssel fordul öccséhez, hogy csatlakozzon a régi klubjába, ami veszélybe került, mert nincsenek tagjai. Hogy a Klasszikus Irodalmi Klub életben maradjon, Houtarou megírja a jelentkezési lapot és csatlakozik a csoporthoz.
A klubszobába érve egy hosszú, fekete hajú lány fogadja, aki közli vele, hogy szintén jelentkezett tagnak. Chitanda Eru alapjában véve nyugodt természetű, de ha egy rejtély felkelti a kíváncsiságát, nem bír magával, míg ki nem derül az igazság. Ebben nagy segítségére lesz Houtarou, akinek vág az esze és pontos következtetéseket tud levonni. Az éltanuló lány nagyon jó memóriával rendelkezik és bár furcsa ezt mondani egy emberre, de a szaglása is kiváló, amivel segíteni tud az esetleges rejtélyekben. Chitanda személyes okokból csatlakozott a klubhoz, amit először nem árul el senkinek, de később erre is fény derül. Valamint ő lesz a klub elnöke is.
Houtarou barátja, Fukube Satoshi a Diáktanács és Kézműves Klub mellett csatlakozik főhőseinkhez. A fiú mindig vidám, beszédes és kiveszi a részét a feladatokból, szinte Houtarou ellentéte. Chitandához hasonlóan neki is nagyon jó a memóriája, saját magát egy adatbázisnak hívja. Ibara Mayaka érdeklődik a fiú iránt, ami arra készteti őt, hogy csatlakozzon az irodalmi klubhoz. Mayaka egy alacsony lány, aki általános iskolában egy osztályba járt Houtarou-val. A fiúval nincs túl jó viszonyban, irigykedik az észjárására, ezért olykor rivalizál vele. Nagyon szigorú önmagával és másokkal szemben is.
A négy fiatal elkezd nyomozni egy olyan ügy után, ami 33 évvel ezelőtt történt. A rejtély nyomai a Klasszikus Irodalmi Klub korábbi tagjainak versgyűjteményében találhatóak, aminek összefoglaló neve: "Hyouka". Emellett még kisebb rejtélyek után is nyomoznak, ami szinte már klubtevékenységüknek számít.
● Áttekintés ●
A sorozat animációjáért a Kyoto Animation a felelős, aminek már számos anime van a háta mögött. A zene pedig a Lantis-nek köszönhető, ami szintén rengeteg animében közreműködött már. A karakterdesignt Futoshi Nishiya készítette, ami az egyik színfoltja az animének. A seiyuu gárdára sem lehet panasz, csak hogy pár nevet említsek: Nakamura Yuuichi, Satou Satomi, Kayano Ai és Sakaguchi Daisuke. Az OP-et ChouCho énekli, csakúgy mint a Kamisama no Memochou-ét. A szám címe Yasashisa no Riyuu, ami egy kellemes, az anime hangulatához illő dal. Az ED-et a két főszereplő lány szinkronhangjai adják elő. Valamint a legfontosabb — amit már említettem —, hogy az eredeti szerző Yonezawa Honobu.
● Személyes vélemény ●
Az anime legszembetűnőbb előnye a grafikája, ami egyszerűen gyönyörű. Már ezért is megéri belekezdeni a sorozatba. A történetről 4 rész után nem tudok sokat elmondani, de nagyon kellemes a hangulata és leköti az ember figyelmét. A karakterek mind-mind megkedvelhetők, hétköznapi emberek, ezért könnyen lehet velük azonosulni. Aki szereti a rejtélyeket és a vígjátékot egy animében látni, az mindenképpen kezdjen bele!
.jpg)
Manga;
A Say "I Love You" először manga formájában látta meg a napvilágot. A Kanae Hazuki kezei által készült képregény 2008-ban debütált a Desszert magazinban, eddig 9 kötete jelent meg és még mindig fut.
Anime;
A manga kiadása után, 4 év elteltével, a ZEXCS stúdió felkarolva ezt a remek művet, animét készített, melyet 2012. október 6-ától kezdtek vetíteni Japánban. A készítők között olyan nevek szerepelnek, mint a Steins;Gate rendezője, Tatsuya Sato, vagy a Nana és Blood C rendezőjeként ismert Watanabe Junko.
Történet;
A Suki-tte Ii Na Yo magyarra fordított jelentése: Mondd, hogy "Szeretlek!". Ha valaki esetleg még nem hallott volna az animéről, már az is el tudja dönteni a cím alapján, hogy egy romantikus művel van dolga. A történet főhősnője Mei Tachibana, aki egy múltban történt megrázó eset következtében elvesztette barátait és reményét. Azóta senkivel sem ismerkedik, távolságtartó és szótlan. Egyedüllétét csak még jobban tetézi a többi lány beszólása, miszerint tök ciki, hogy még nem volt egyetlen fiúja sem. Ám a lány tűr, míg egy nap bele nem botlik a suli legmenőbb fiújába, Yamato Kurosawába, akit figyelmen kívül hagy Mei undok és zárkózott viselkedése, sőt, felfigyel a lányra. Főhősünk ugyanis az a srác, aki kedves, jó barátságot ápol mindenkivel és bár a kezdeti találkozásuk nem valami fényűző, a fiú mégis barátjaként tekint mindvégig Mei-re. Főhősnőnk egyik nap bajba keveredik, ám Yamato, mint minden szerelmi témájú történetnél, a legjobbkor felbukkanva megmenti a lányt és egyúttal fel is tárja érzelmeit. Ezután veszi kezdetét kettőjük kapcsolata, amely nem mondható zökkenőmentesnek, sem pedig átlagosnak.
Vélemény;
Eddig ugyan csak az első 5 rész jelent meg, de én máris a szívembe zártam a művet. Kezdeném a grafikával, ami igazán szép, kidolgozott, a háttérképek pedig részletesek, az SD (Super Deformed), vagy más néven chibi ábrázolás néhány helyen pedig még élvezhetőbbé teszi a vicces jeleneteket. A zenék is megfelelőek, az opening és ending könnyedsége is kellőképp megadja a történet hangulatát, a szinkronok pedig illenek a karakterekhez. Mivel a mangát nemrég kezdtem el olvasni, ezért nagy összehasonlítást nem tudok, de szerintem elmondható, hogy az anime készítők nagyban követik az eredeti történet szálait. A történet vezetés sem mondható túl gyorsnak, bár vannak nagyobb ugrások. Összességében nekem az egyik kedvencemmé vált, és remélem, hogy ez a későbbiekben nem fog megváltozni.
Ajánlás;
Ajánlani főként a shoujo kedvelőinek tudom vagy akik olvasták a mangát és elnyerte tetszésüket, azok is belekezdhetnek. Plusz még kiemelnék egy fontos dolgot! A történet (sokak szerint) sokban megegyezik a Kimi ni Todoke sorozattal, ám egy fontos különbség mégis elválasztja a két animét. Ezt leszámítva persze a Kimi ni Todoke kedvelői is belekezdhetnek szerintem.
Ugyan nem tudhatjuk, milyen végződés vár ránk, de mivel a remény hal meg utoljára, mindenki a legjobb befejezést szeretné látni (köztük én is).
Egy új, 21. századi betegség;
Mi is az a "chuunibyou"? Nos, az egy létező szindróma, amit "A másodéves gimnazisták szindrómájának" is neveznek. Nem viccelek, tényleg létezik a jelenség. Akik ebben "szenvednek", teljesen másképp látják a világot, a serdülőkorukat is másként élik meg. Mialatt átlagos társaik a pattanásaikkal vagy az első szexuális élmények átélésével foglalatoskodnak, a chuunibyou fiatalok egy másik dimenzióban ragadva, speciális erejükkel, különleges látókörükkel a világot veszélyeztető ellenségeket tanítják kesztyűbe dudálni. Természetesen semmi fenyegetésről nincs szó, csak ők a képzelet határait totálisan átlépve és a társadalomra fittyet hányva ilyesfajta életfajtát űznek. Nem kell félni tőlük, aranyos betegség ez, nincs szükség védőoltásra. Ámbár - ahogy fent is jeleztem - vigyázat, mert valamelyest fertőző lehet!
Az alapszitu;
A történetben Yuuta Togashi első gimnáziumi napjára készül. Ennek különösképp örvend, hiszen tiszta lappal kezdhet a jócskán kínos múltját lezárva. Yuuta ugyanis az általános iskolában totálisan kifordult önmagából és chuunibyou szindrómában tengette mindennapjait. Ő vala a "Sötét Láng Mester", aki bizony nem e világi mozzanatokkal élte életét. De ennek mára vége, Yuuta szégyelli, sőt megveti magát emiatt. Mikor pedig már azt hiszi, hogy valóban sikerült túllépnie és háta mögött hagynia a "dolgát", feltűnik a színen Rikka Takanashi... ó, igen... egy tetőtöl-talpig chuunibyou. Innentől kezdve nincs megállás. Yuutát szinte behálózza a lány, aki tud mindent a fiú múltjáról, persze más szemmel nézve, hiszen ő úgy hiszi, hogy Yuuta még mindig a Sötét Láng Mester. Ez pedig a fiúnak picit sem tetszik. Ezek után viszont még tovább bonyolódik a helyzet, új szereplőkkel és új eseményekkel, amelyek kicsit sem könnyítek meg a főhősünk eltervezett gimis életét.
Támadnak a sötétség erői - merőkanállal;
A sztori elindult. El. De úgy, hogy vele együtt én is elindultam a röhögőgörcsök vészgödrébe. Olyan jelenetek, párbeszédek és cselekmények zajlottak le már az első percektől fogva, hogy a szememből kicsorduló könnyekkel kellett folyamatosan küzdenem, annyira kacagtam! A karakterek tízes skálán egytől-egyig tízesek az imádnivaló és vicces kategóriát illetőleg. Az egész kórság, ami lezajlik, avagy lezajlott a karakterekben, hihetetlen mulatságos jeleneteket eredményeznek epizódról-epizódra. Az ökörség határát nem hogy feszegeti az anime, de túl is lép rajta. Viszont emészthetően! Nem elcsépelt, röhejes vagy épp agymenéses poénokkal fűszerezik a sorozatot, hanem újszerű, kedves és vérbeli humorjelenetekkel. Dilis az egész, de tényleg, viszont pont ezért szerethető.
Kép-hang-effekt: jeles;
Nagyszerű op/ed páros, furmányos és újszerű képi megoldásokkal. A grafikára végképp nem lehet és nem is lesz panaszunk. A Kyoto Animation remek munkát végzett eme műnél is. A vágói munkát külön kiemelném! Nem tudok negatívumokat találni, hiszen a "nem valós" harci jeleneteket is gyönyörűen ábrázolják, ugyanígy, mint bármely más jelenetet. Egyszóval minden passzol, minden kiegészítés a helyén van, pöpec az anime képi világa.
Az őrület az új őrület;
Legalábbis számomra. A 2012-es őszi szezonban eme darabot hagytam legutoljára, gondolván biztosan valami gyerekes mese lesz az egész. Nos azt hiszem ilyenkor igazolódik be a mondás, miszerint "ne ítéljünk borító alapján". Nagyon örülök, hogy végül találkoztam a sorozattal, mert felvidít, kikapcsol, szórakoztat és nem utolsó sorban megragad. Azt hiszem, kijelenthetem: függő lettem, engem kilóra megvettek a készítők. A K-ON! óta nem nevettem ennyit. Sőt, biztosra mondhatom, nem egyszer fogom elővenni és majdan újranézni a jövőben az animét. Nem szeretem... Imádom! Ez van. Beleszerelmesedtem, mert megfertőzött a chuunibyou-banda. Egész egyszerűen ez történt, úgyhogy egy másodpercnyi gondolkodás nélkül ajánlom mindenkinek. Hangsúlyozom, mindenkinek. A hahotázni szeretőknek vagy épp a hideg őszi-téli estéken unatkozóknak pedig kötelezően merem figyelmükbe ajánlani. Nem fogtok csalódni. Ja de, mégis: csak épp kellemesen.
Eredet:
A Guilty Crown a mostanában szokásos mangából és/vagy visual novelből adaptált animékkel ellentétben teljesen eredeti történet. A sorozat indulása után viszont 2011 novemberében mangát is készítettek belőle, sőt a Nitroplus egy visual novelt is készít hozzá, mely az anime egy melléktörténetét dolgozza fel.
De honnan is ered a Guilty Crown? Az eredeti karakterdizájnt Redjuice követte el, aki a Supercell nevű japán együttes tagja is azon túl, hogy illusztrátor és munkái a deviantarton is megtekinthetők. Az ő rajzait Kato Hiromi alakította át animés karakterdizájnná.
Világkép:
2029-ben Japánt egy hatalmas katasztrófa rázta meg, melyet később csak "Elveszett Karácsonyként" emlegettek. Rengetegen haltak meg ekkor egy rejtélyes betegségben, melynek okozója az Apokalipszis vírus nevet kapta. A betegség egyetlen tünete az emberi test elkristályosodása, majd a halál, melyet követően a test szertefoszlik. Hogy a betegség terjedését megelőzzék, Japán kívülről kért és kapott segítséget. A vírust sikerült megfékezni, de az összeomlóban lévő ország "megsegítésére" a behívott országok katonasága továbbra is ott maradt. Ezek megalkották az SZHLP-t (Szövetséges Hatalmak Legfőbb Parancsnoksága) és még 10 évvel később, 2039-ben (az anime tényleges cselekményének idején) is ők "vigyázzák a rendet" Japánban, ami egyre kevésbé tetszik az ország lakosságának. De tenni ellene senki sem tud, mert az SZHLP különleges osztaga, a Tisztogatók (Antibodies, szószerint Antitestek) teljes hatalomkörrel bírnak, így bárkit Apokalipszis vírus fertőzöttnek nyilváníthatnak és akár a helyszínen (mindenfajta vizsgálat nélkül) kivégezhetnek. Lényegében tehát az ország a pusztító vírus fenyegetésének elmúltával átmeneti meggyengülése miatt 2039-ben már csupán névleg önálló, valójában az SZHLP uralkodik felettük, akik nem mutatják jelét annak, hogy távozni készülnének. Persze ahol erős az elnyomás, ott megerősödnek az ellenállásra való törekvések. Így történik ez Japánban is, létrejön a Sírásók nevű szabadságharcos csoport, akik nyíltan szembeszállnak az SZHLP-vel és végső céljuk Japán függetlenségének visszaállítása.
Történet:
A sorozat főszereplője Ouma Shu, a 17 éves gimnazista, aki nagyon is tisztában van az otthonában uralkodó helyzettel. Természete szerény és visszahúzódó és életének fő problémája, hogy nehezen tud beszélgetésbe elegyedni osztálytársaival, mivel eléggé magának való. Hatalmas problémája viszont nemsokára apróságnak tűnik, mert belebotlik a Sírások egyik tagjába, Yuzuriha Inoriba (aki az Egoist nevű együttes énekese az anime világában és igen népszerű a fiatalok között), aki egy balul sikerült "terrorista" akciót követően Shu kedvenc helyén bújik el. A Tisztogatók hamar a lány nyomára akadnak és Shu, aki nagyon megretten a katonák láttán, semmit sem tud tenni Inori védelme érdekében, amiért később elkezdi emészteni a bűntudat. Hamar akad gyógyír a bajára, ugyanis Inori hátrahagyja őrizetbevételekor azt, amit a korábbi akcióban megszerzett, egy tartályt, melyben a Void Genom elnevezésű "biológiai fegyver" van tárolva. Shunak el kell ezt vinnie a Sírásókhoz és nem is rest eképpen cselekedni.
Sejthetitek, hogy ezzel visszavonhatatlanul belekeveredik a Sírásók és a Tisztogatók párharcába és hogy a bajt tetézzük, a csata hevében a Void Genom is aktiválódik és Shuhoz kapcsolódik. A "biológiai fegyver" nem túl találó elnevezés rá, ugyanis a Void Genom különleges képességgel ruházza fel birtokosát, mivel az képes lesz kiemelni bárkiből annak Voidját, melyet a sorozat alatt a "személy alakot öltött lelkeként" írnak le. Lényegében az adott személy legerősebb vágyának fizikai eszközként, tárgyként való manifesztálódását jelenti. A legtöbb esetben ez egyszerű használati tárgyat jelent (van, akinél hűtőszekrényt ^^), vannak viszont különösen erős Voiddal bíró személyek is. Mit ad Isten, Inori is közéjük tartozik, az ő Voidja egy kard formájú eszköz, mely jóval többre képes, mint egy egyszerű kard, így a rögtönzött csatában is komoly fegyvertény lesz. Shu ezt követően csatlakozik a Sírásókhoz, de nehogy bárki azt higgye, ezzel le is futott a történet, ez csupán egy apró szelete annak (konkrétan az első rész).
A további eseményekről nem ejtek szót, mivel a történet eléggé sokrétű, de annyit még elárulok, hogy "hangulatilag" két nagy egységre lehet osztani az animét. A sorozat első fele, a 10. részig a vívódás szakasza Shu életében, mely véget ér a 11. rész eseményeivel, a mű második fele pedig a fiú önmagára találását és megerősödését mutatja be. Shu jellemfejlődése egyedi, ugyanis felnőttkori példaképének (Gai-nak, a Sírások vezetőjének) valójában éppen Shu volt gyerekkorában a példaképe, így főhősünknek lényegében saját gyerekkori énjének karizmatikus kisugárzását kell újra magáévá tennie, hogy célját elérhesse.
Érdekességek:
- Az anime dalainak egy részét az anime számára kitalált fiktív együttes, az Egoist adja elő.
- Az egyik szereplő, Kanon-chan (Shu osztályának osztályelnöke) eredetileg nem szerepelt a forgatókönyben, viszont Redjuice vázlatain fel-feltűnt, így "beírták" a sorozatba.
- Tsugumi, az anime tsunderéje Redjuice neko-mimi (cicafül) imádata miatt visel folyton vagy tényleges cicafület, vagy cicafülre emlékeztető fejpántot.
Vélemény:
Egy erős kezdés után a sorozat leülni látszik, de ennek ne dőljön be senki! Az anime első fele Shu belső vívódását tükrözi, ezért is csapongó, viszont az első felét lezáró eseményeket követően stílust és hangulatot vált, mellyel garantáltan meggyőzi a kétkedőket is. A második fél már borongós, feszült és átható poszt-apokaliptikus érzést sugároz, ráadásul remekül megmintázza a nyomás alatt az emberi viselkedésben beálló változásokat. A grafikára nem lehet panasz. Az animáció kiváló, a csatajelenetek kidolgozottak, a karakterdizájn egyedi, tetszetős és részletgazdag. A zenék fülbemászóak és remekül válogatták őket, nekem a humorosabb jelenetek alatti bohókás dallamok tetszettek különösképpen.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az animét!
nagyon tetszettek az animék :)ha találsz még ilyen jókat kérlek rakj még fel. :)
VálaszTörlésKöszi, hogy felraktad ezeket mert már nem tudtam volna mit kezdeni magammal!
VálaszTörlés